A barátságok margója I.2017.11.21. 09:56, róka
https://i.imgur.com/pbaWadj.jpg
A barátok jönnek-mennek, ezt már korábban leírtam a sziás bejegyzés kapcsán, de alapvetően sokáig nem tudtam ezt elfogadni. Nem akartam, hiszen ragaszkodó típus vagyok, ebből pedig következik, hogy nem szeretem, ha el kell válnom valakitől. Akkor sem, ha megbántott, és egy életre elintézte, hogy ne tudjam ugyanúgy szeretni, mint előtte. Egyszerűen képtelen voltam megválni emberektől lélekben, bár már nem voltak mellettem. Aztán, ahogy teltek az évek, és eljött egy hosszú barátság vége, úgy döntöttem, én zárom le azzal, hogy mindent, amihez köze volt, eltüntetem... Levágtam a közös képekről és hasonlók. Majd írtam egy hosszú üzenetet neki, miszerint nekem ennyi elég volt abból, ami volt. Mert ez nem volt barátság, ez egy érdeken alapuló valami volt, amiből nekem még annyi hasznom sem volt, hogy szeretve éreztem volna magam. Ekkor tanultam meg ténylegesen azt, ha valaki nincs többé mellettem, az nem feltétlenül rossz, és igenis nyitnom kell az újak felé, ezzel lehetőséget nyújtva nekik is és önmagam számára is.
Ez a bejegyzés most szólhatna akár erről is hosszabban, de most szeretnék megragadni néhány embert, róluk írni. Vannak köztük, akik régebb óta az életem részei, bár voltak hullámvölgyek - vannak, akikkel a kevés beszélgetés ellenére is úgy érzem, ugyanúgy barátok vagyunk. S vannak, akikkel még gyerekcipőben járunk ketten, de mégis tudom, valami jó fog kisülni ebből.
Megérkeztem...2017.11.16. 07:00, róka
https://i.imgur.com/tWfblJR.jpg
Itt vagyok. Megérkeztem. Tartok valahol az életemben, egy olyan ponton, ahol úgy érzem, jól alakul minden, ahol képes vagyok 100%-ban önmagam lenni. Van egy párkapcsolatom, ami remekül működik, s most jó az az állapot, ami van, bár volt pár nap, amikor nem volt jó érzésem ezzel kapcsolatban - ez szerencsére elmúlt. Van egy munkahelyem, ami, ha nem is tökéletes, de legalább biztosít egy jó anyagi hátteret, s a társaság is kellemes. Kezd alakulni egy barátság, amivel kapcsolatban szintén pozitív vagyok. Mindezek mellett pedig jól vagyok, a családom is jól van (bár most unokaöcsém betegeskedik, de szerencsére semmi komoly).
Tehát megérkeztem, itt vagyok, ez pedig csak amolyan értekezés magamról - önmagam felé...
Amikor beüt a depresszió2017.09.19. 17:51, róka
https://i.imgur.com/dlIlxeF.jpg
Mostanság sokat gondoltam a témára, no meg arra is, hogy érdemes lenne e erről beszélni. Főleg Chester és a One More Light klipje az, ami ismét előrébb lendítette bennem ezt az egészet, hogy márpedig igenis le kell ülnöm, és el kell mondanom. Mert a depresszió nem egy olyan állapot, hogy nincs kedved soha semmihez, és csak fekszel az ágyban sírva. Ennél sokkal összetettebb. Az emberre meg a semmiből is rájöhet, hogy véget akar vetni az életének... vagy éppen az, hogy véget kell...
|