A barátságok margója I.2017.11.21. 09:56, róka
https://i.imgur.com/pbaWadj.jpg
A barátok jönnek-mennek, ezt már korábban leírtam a sziás bejegyzés kapcsán, de alapvetően sokáig nem tudtam ezt elfogadni. Nem akartam, hiszen ragaszkodó típus vagyok, ebből pedig következik, hogy nem szeretem, ha el kell válnom valakitől. Akkor sem, ha megbántott, és egy életre elintézte, hogy ne tudjam ugyanúgy szeretni, mint előtte. Egyszerűen képtelen voltam megválni emberektől lélekben, bár már nem voltak mellettem. Aztán, ahogy teltek az évek, és eljött egy hosszú barátság vége, úgy döntöttem, én zárom le azzal, hogy mindent, amihez köze volt, eltüntetem... Levágtam a közös képekről és hasonlók. Majd írtam egy hosszú üzenetet neki, miszerint nekem ennyi elég volt abból, ami volt. Mert ez nem volt barátság, ez egy érdeken alapuló valami volt, amiből nekem még annyi hasznom sem volt, hogy szeretve éreztem volna magam. Ekkor tanultam meg ténylegesen azt, ha valaki nincs többé mellettem, az nem feltétlenül rossz, és igenis nyitnom kell az újak felé, ezzel lehetőséget nyújtva nekik is és önmagam számára is.
Ez a bejegyzés most szólhatna akár erről is hosszabban, de most szeretnék megragadni néhány embert, róluk írni. Vannak köztük, akik régebb óta az életem részei, bár voltak hullámvölgyek - vannak, akikkel a kevés beszélgetés ellenére is úgy érzem, ugyanúgy barátok vagyunk. S vannak, akikkel még gyerekcipőben járunk ketten, de mégis tudom, valami jó fog kisülni ebből.
|