Éppenséggel lehetne a bejegyzés címe az is, hogy "A kínzó betegség, ami megkeseríti az életemet" vagy mondjuk bármilyen hasonló, figyelemfelhívó mondat. De soha nem voltam híve a clickbait-nek, úgyhogy most is félreteszem azt, amit a Buzzfeed-től "tanultam". Lényegében nem is akkora durranás az egész - gondolhatnád Te, aki olvasol, és néha én is így érzem. Aztán jön a hidegzuhany, amikor rájövök, hogy ez is van épp elég szörnyű...

23 éves nő vagyok, aki imád sminkelni... és allergiás ekcémával küzdök.

Nos, azt nem tudom, hány éves korom környékén kezdődött, azt azonban tudom, hogy gyerek voltam még, az orvosok meg azt merészelték mondani, hogy felnőtt koromra elmúlik, kinövök belőle - ja, pont, mint az asztmából, mi? Szóval akkoriban nem volt nagy tapasztalatunk ebben az egészben, kaptam kenőcsöket, volt, amit kikevertek, például az arcomra meg a fejbőrömre, mindenhol máshol pedig a vényköteles, szteroidot tartalmazó kenőcsöt használtam. Itt pedig megjegyezném, hogy a mai napig a leghatásosabb, és tudom, hogy rosszul hangzik, hogy szteroidos, de pont ezért olyan hatékony, és pont ezért váltogatom őt és a Bepanthen krémét. Sőt, néha csak testápolót, kézkrémet vagy sima tégelyes Niveat használok, ha nem olyan durva a helyzet. De ne szaladjunk ennyire előre...

Tehát gyerekkoromban felbukkant ez a valami, ami piros volt és viszketett, nagyrészt a csuklómon. Néha kijött a térdhajlatomban vagy a könyökhajlatomban, de az idő legnagyobb hányadában a csuklómon maradt. Itt pedig szabadjon megjegyeznem, a viszketés az, aminek a jelentkezésénél jobb lenne, ha kibőjhatnék a bőrömből, és elszaladhatnék, ugyanis nem bírom. Olyannyira nem bírom, hogy képes vagyok véresre vakarni a lábam, ha viszket. Mást még nem sikerült, szerencsére... A krémek szépen tették a dolgukat, és nem volt semmi gond...

Egészen addig, amíg meg nem jelent egy száraz, piros, viszkető folt az arcomon, és ezzel nagyjából egy időben a fejbőröm is elkezdett viszketni. Heló ekcéma! Szóval ott volt az arcomon, sminkelni nem tudtam, de ott éktelenkedett az a rohadék. Ekkora voltam középiskolás. Kaptam külön mindenhova kenőcsöket, krémeket, és az arcomon szépen lassan elmúlt, aztán újra megjelent, és ismét elmúlt. Ugyanúgy, ahogy mindenhol máshol is szokása volt. Elbújt, aztán, amikor azt hittem, nem jön vissza, ismét viszketett.

Voltak hosszabb-rövidebb időszakok, amikor nem jelentkezett sehol, aztán volt egy pont, amikor az egész alkaromon hólyagszerű pöttyök jöttek elő. Viszketett. Akkor kezdődött az, hogy a kézfejemen ilyen formában jelent meg, és onnantól kezdve a viszketés jelentette a legkisebb gondot. A hidegvíz nem jó a bőrömnek, meg alapvetően miért is zuhanyoznék jéghideg vízzel?! A melegvíztől égni kezd az ekcémás terület a bőrömön. Jó megoldás? Nem igazán van. Egyúttal kiderült az is tavaly, hogy a fürdőajtónk kilincse is reakcióba lép az ekcémámmal, és égeti a bőrömet, úgyhogy le kellett fedni. Nem tudjuk, mitől, valószínűleg, mivel régi a kilincs, olyan fém is van benne, ami nem jó. Legalábbis az én bőrömnek...

Oké, oké, hólyagok. Megbarátkoztam a tudattal, hogy ez még a piros foltoknál is rosszabb, aztán megjelent a szememen is. (Itt pedig megjegyezném, hogy ez annyira gyerekbetegség, hogy édesanyámnak csupán pár éve jött elő... a szemén.) Ha nem lenne elég, hogy a kézfejem viszket, a szemem is. Ennnek azonban három szakasza van: Az első nem olyan rossz, csak száraz, erre még bőven jó a sima Nivea is. A második már vörös is, de nem akkora probléma, hogy kikészüljek tőle. De a harmadik... vörös, száraz és fáj. Ha hosszáérek, még jobban fáj. Ráadásul, ha megfeledkezem magamról, és megdörzsölöm a szemem, na, akkor az őrület határán táncolok. Erre egyébként a Septosyl-t használom, mert bármi mást kensz a szemhéjadra, az belemegy a szemedbe, és kötőhártyagyulladásod lesz. Ez meg mindkettőre jó: Az ekcémát szépen rendbehozza, és ha picit is gyulladt a kötőhártyád, azt is.

Ha pedig azt hittétek, ennél rosszabb nem lehet: A fejbőröm. Soha nem volt vele gondom, középiskolás koromban jött elő először, aztán egy idő után elmúlt teljesen a kenegetésnek hála. Évekig nem volt gondom vele, aztán pár éve megint előjött, és most nem akar megszűnni. Anno azt se tudta a bőrgyógyász, mi ez, azt hitte, pikkelysömör (nem az). Aztán találtam egy csodasampont is, korpásodás ellenit, ami szerintem az ekcémát is kordában tartotta. Majd megszüntették. (Kedves Dove, rohadjatok meg...) Most pedig itt ülük, írom ezeket a sorokat ok nélkül, cél nélkül, azon gondolkodva, hány sampont kell még ahhoz kipróbálnom, hogy javuljon a helyzet... Persze, vannak speciális samponok, amik direkt erre valók, de köszönöm, a hajam nem kíván kétnaponta megtisztulni, időm sem lenne rá, másfelől a fene kísérletezik valamivel, ami nem válik be, aztán még elhasználni se tudja - mert ha nem javít, sőt, talán rosszabb lesz tőle, ki fogja elhasználni?

Tehát ekcéma. Sokszor ezért nézek ki zombinak, ezért nem sminkelek, ezért hordok sapkát (mert kenegetem a fejbőrömet is, ha elharapódzik a helyzet), ezért néz ki a hajam úgy, mintha a kutya szájából szedtem volna ki. De a tenyerem legalább megúszta, mert ha azzal lenne gond, na... az teljesen szívás lenne...