szia+ és a randi Budapesttel2017.11.15. 20:31, róka
https://i.imgur.com/WdwHJzF.jpg
Ma egy kedves ismerőssel, akit avanzsáljunk át baráttá, elmentem felfedezni a szia+-t. Elsősorban azért, mert tetszett a képek alapján a hely atmoszférája, meg azért is, mert érdekelt, mik vannak, találok e valami cukit magamnak. Aztán azért is, hogy elköltsek némi pénzösszeget. Ezután eredetileg a Szputnyik-ba is elmentünk volna, de ahhoz nem volt már kedvem, és sokkal cukibb dolgokat találtam, így kávéztünk, beszélgettünk, és azt hiszem, mondhatom azt, hogy randevúztam a várossal. Ismételten...
És most jön az a pont, hogy megkérek mindenkit, aki csak negatívan tud Budapestre gondolni: vagy ne olvassa tovább, vagy ne reagáljon a bejegyzésre, főleg ne úgy, hogy mennyire nincs igazam. Nyilván nem vagyunk egyformák, és számomra igenis van némi szépség a fővárosban.
Tomit a tumblr-ön keresztül ismertem meg, követtük egymást jó ideje, ismerősök voltunk facebook-on, és régóta beszéltünk róla, hogy találkozni kellene, összeröffenni, de eddig soha nem esett úgy, hogy sikerüljön is. Néha beszéltünk pár szót, amióta kiderült, hogy a melóhelyem szomszédságába jár okosodni, de kifejezetten még nem szerveztünk közös programot, egészen a mai napig. Így munka után találkoztunk, és a nyakunkba vettük a várost.
A szia+ egy rendkívül hangulatos bolt, ahol egyedi cuccokat talál az ember. Teljesen véletlenül találtam rá, és a képek alapján megtetszett a légkör, amiben amúgy nem csalódtam egy pillanatra sem. Kedves, barátságos és hívogató hangulat fogadott. Kitűzők, felvarrók, ékszerek, táskák, napszemüvegek, képeslapok, zoknik... Mindenféle szuper dolog, és abban a pillanatban, hogy beléptem, elvesztem. Szerettem volna kitűzőket, felvarrókat és zoknikat is venni, valamint, mivel napszemüveg mániás vagyok, a steampunk meg helyet kapott a szívemben, szerettem volna felpróbálni egy ilyen stílusú napszemüveget, ez azonban nem történt meg. Ennek ellenére gazdagodtam egy napszemüveggel is, bár még meg kell vele barátkoznom (és azért a hatalmas köralakút sem fogom a fiók mélyére száműzni!).
Lényegében minden sikerült venni, és még matricát is hoztam magammal haza, amit ajándékba kaptam meg, mondván, éppen eleget költöttem anélkül az 50 forint nélkül is. Ha pedig azt vesszük alapul, hogy egy Szptunyikos felvarró közele egy ezresbe fáj, ezekért meg a felét elég ott hagyni... Én meglepődtem, mikor facebook-on láttam az árakat, ilyen nincs, nem lehet, hát ezekért csak ennyit? Pedig van. A felvarrók 500, a kitűzők 800 forintba kerülnek, a napszemüvegekre meg jelenleg 20%-os akció van. A zoknik 1600-1800ért, minden másnak nem tudom az árát, mert perpillanat ezeket vásároltam. De ajánlom mindenkinek, aki érdekelt ilyen témában, mert tényleg szuper a hely!
rókás zokni, 1800 HUF
karácsonyi macis zokni, 1600 HUF
napszemüveg, 2500 helyett 2000 HUF
felvarrók (felvasalós), 500 HUF / db - pandás matrica, 50 HUF ajándék
kefélő nyulak kitűző, 800 HUF
fuckyou kitűző, 800 HUF
társaság, kiszolgálás, hangulat: felbecsülhetetlen
Szóval gazdagodott a hátizsákom két kitűzővel, meg némelyik felvarró is előfordulhat, hogy rá fog vasalódni. Igazából még nem döntöttem el a helyüket... Elég sokat röhögtünk Tomival egyébiránt, az eladó srác meg tuti teljesen ki volt, ott poénkodott pár vevővel, hogy "hagyma is mehet bele? minden?" meg "supershop kártya van?"... nekem meg elfelejtett visszaadni, aztán elnyomott egy olyat, hogy "ja, bocs, erőltetett borravaló... amúgy csak elfelejtettem visszaadni". Kicsit azért éreztem rajta, hogy nincs ehhez most ereje, de jófej volt. Mivel Szputnyikba már kedvem sem volt elmetrózni, valamint a rókás felvarróért nem érte volna meg (ez szerintem cukibb is), elmentünk kávézni, és mivel tele volt a hely - és itt meg is jegyezném, hogy nem tudom, hol vettük a kávét -, úgy döntöttünk, lesétálunk a partra, és beszélgetünk.
Számomra most volt először az, hogy egy férfivel találkoztam, akivel barátok vagyunk, vagy legalábbis valami olyasmi, és nem kellett visszafognom magam. Illetve úgy általában ő volt az első ember, nemtől függetlenül, aki mellett teljesen fel tudtam engedni, és nem éreztem azt, hogy sok vagyok, túlmegyek egy bizonyos határon. Beszélgettünk mindenségekről, az életünkről, emberekről, furcsaságokról, nevettünk és viccelődtünk egymással. Ebből pedig következik majd egy másik bejegyzés is, de azt majd később. Lényegében Tomi az az ember, akit el tudok képzelni magam mellé egy életre barátnak. Elvégre a barátok jönnek s mennek, ideig-óráig maradnak az életünkben. De Tomival tudom, hogy ez egy nagyszerű kapcsolat kezdete, ahogyan azt is, hogy párommal is nagyon jól ki fognak jönni, rengeteg közös van bennük is.
S ahogy ott sétáltunk a Duna mellett, besötétedett, én ismét úgy éreztem magam, mint anno 2,5 éve, amikor lesétáltam a Ferenciektől a Nyugatiig, egyedül, zene nélkül, néha ránézve a térképre a telefonom. Amikor a kosz, a tömeg és a zaj ellenére beleszerettem a városba. Amikor tudtam, én itt akarok élni. Amikor eldöntöttem, én itt fogok élni. Legalább egy kicsikét... Most pedig felkínált még valamit: Olyan kapcsolatot, ami valamiért egy az egyben arra emlékeztet, ami egy nagyon jó barátommal volt valaha, még mielőtt átváltott volna az egész valami furcsa, megmagyarázhatatlan kínosságba, amit talán csak én érzek, de akkor is. Még mikor tartottuk a kapcsolatot, és rendszeresen találkoztunk. Én szeretem Budapestet, mert gyönyörű, mert egy igazi csoda számomra. Új életet kínált, új élményeket, új ismerősöket, jó közeget, otthont nyújt, barátokat ad. Egyszerűen nem tudok a városra csak úgy gondolni, mint valami koszos, büdös, zsúfolt helyre. Annyi szépsége van, amit az emberek nem is akarnak meglátni, de én inkább megállok pár percre, hogy levegőt vehessek...
|