Üdv rád és házad...  szóóóóóóóval sziasztok! Róka vagyok, és úgy döntöttem, hogy a narkotikuss immáron itt fog létezni. Mert sajt. Meg mert van egy olyanom, hogy kellene írni erről is meg arról is, és úgy érzem, itt lehet ezeknek az ezeknek és azoknak helyük. No, de egy kicsit másról is legyen szó, avagy bemutatkozás meg satöbbi.

Miért narkotikuss?
A narkotikus része azért, mert valamiféle kábító hatású; ez számomra egyfajta másvilág. A kuss pedig azért, mert mindig az életem része volt az, hogy elnyomtam magamban mindent, ami én voltam - ez pedig itt egy paradoxonként van jelen, mert itt nem hagyom, hogy elnyomjanak.

Ki a tök vagyok?
Nos, ezt már nem úszom meg pár sorral, ugye? Ugye... Egy szeleburdi, szörnyen makacs húszas éveiben járó, budapesti lakosú leányzó vagyok, aki imád írni, csak általában nem tudja, miről vagy éppen mit. Vagy, hogy hogyan is írja meg. Van egy párom, Nyúl, meg egy nagy halom téma, amiről sokszor érzem úgy, beszélni kellene, gyakrabban és többet, őszintébben, de valahogy eddig nem igazán láttam embereket túlzottan megnyílni. Most pedig nem arra gondolok, hogy elhordjuk a másikat valamiért mindennek, vagy teljesen objektív próbál lenni valaki, de közben egyértelműen véleményeket közölnek az emberek, amivel nincs baj, csak akkor már ültessük le a tapasztalatainkat is tényként oda, hogy amúgy ezért meg azért lett ez a véleményem erről. Érthetetlenül magyarázok, ezt jobb, ha megszokjátok. Bocseszka! Alapvetően olyan témákat tárgyalnék ki, amikhez közvetve vagy közvetlenül közöm volt, érintve voltam, ergo megtapasztaltam valamilyen oldalát, és nyilván nem azt fogom leírni, hogy mit csinálj és mit ne, hanem azt, hogy én hogyan is éltem meg a kudarcot, a sikert, a bánatot, az örömöt meg hason lovak. Ezen kívül, de még a monitoron belül maradva, mindenféle komoly és haláli poén téma mellett lesznek azért ilyen-olyan nőies meg csajos bejegyzések is. Hellyek meg space-gombokkal. Sokkal... Gondolok ezek alatt sminkes meg outfit meg "mitvettemanemlétezőmillióimból?" posztokra. De ismételten megjegyezném, s ki is hangsúlyoznám, ezek mind az én gondolataim, szavaim és tapasztalataim. Az, hogy valaki máshogy érzi, gondolja vagy épp máshogy reagál és cselekszik, teljesen rendben van, normális. Csupán annyit kérek, ha valaki leírja a saját véleményét, kulturáltan tegye meg, ne pedig nekem esve azzal, hogy márpedig nincs igazam - mert igazam is van meg nincs is. Ilyen ez a szubjektív cucc.

U.i.: Az oldal még jócskán fejlesztés alatt ál, így kéretik nem leszólni meg beszólni. Pusszantás!