Nos, kicsit átalakítottam a blogot, de tényleg minimális változások történtek. A fejléc részt lecseréltem teljesen, készült egy logo (3 nap szenvedés után végre sikerült olyat csinálnom, ami tetszett is), és átírtam a pinket vörösre. Van egy kis őszi beütése a vörös miatt, de tényleg teljesen egyszerű, azonban nekem most így sokkal jobban tetszik a blog. A magamról szóló oldalsó modulban amúgy is lecseréltem a képet, így kicsit jobban is passzol az összképhez, valamint meg is írtam a Róka modult végre valahára, ahova ugyanaz a kép került, de a designhoz illően. A menü pedig átkerült az üdvözlő / blogbemutató modulba. Az oldalról ennyi...

Amit még szeretnék jelezni, hogy pár napig ne számítsatok új bejegyzésre, mert nem leszek gépközelben, net talán lesz, meg a mobilnet is használható állapotban van újabban, de írni nem fogok tudni, meg igazából nem is akarok ezalatt a pár nap alatt. Úgyhogy majd a jövő héten jövök valamikor. Addig is legyetek jók, és élvezzétek a jó időt!

Puszi, róka!

Nem vagyok az a fajta ember, aki imád 'shoppingolni', kifejezetten gyűlölök órákat elidőzni egy-egy boltban, bevásárló központban, azonban néha rám is rám fér, valamint jól tud esni. A hétvégén a nyakamba vettem a Glamour napokat, és bár az elképzeléseimből csak kevés valósult meg, azért nem csalódtam magamban. Annak ellenére pedig, hogy jól esett részben a pénzköltés, részben az, hogy gyógyultan szabad hétvégézhettem, azért a tömeggel és az ilyenkor oly' gyakori emberi bunkóság és vakság együttesével továbbra is gondjaim vannak. Ahogy említettem, voltak elképzeléseim, miket szerettem volna venni, nem is feltétlenül a kuponokkal, nem is azért, mert 'shopping hétvége', egyszerűen csak szükséges volt, nem minden valósult meg - így sem sikerült csalódottan hazaérni. A bővebben alatt nem mindenről találtok képet, de igyekeztem összeszedni legalább szóban mindent, ami érdekes vagy lényeges lehet. (És nem tervezem rendszeresíteni a hasonló posztokat, de évente 2x még magamnak is megengedem az ilyen egész napos vásárolgatást.)

Történetünk egy lányról szól, aki gyerekkorában közvetlen volt, barátkozós, nyitott, mindenkivel megtalálta a közös hangot, és jóban volt velük. De nem itt kezdődik a mese, ami nem is igazán mese, hanem ott, ahol ez a közvetlenség és gyermeki jószívűség felfedezte az emberi lét egyik leggonoszabb vonását: az embertelenséget, gerinctelenséget. Rengeteg történés együttes következményeképp a lány bizalmatlan lett, ebből adódóan pedig még a barátait, családtagjait, szeretteit sem ölelte meg. Azon érintések, melyeknek zöld utat adott, csakis azért lehettek jelen az életében, mert megszokta őket – de nem tulajdonított nekik semmiféle jelentést vagy érzelmi hátteret.

Sokszor azon kapom magam, hogy unatkozom, nem tudom, mihez kezdjek magammal. Így arra gondoltam, összeszedek magamnak és nektek is néhány tippet, mit csinálhat az ember lánya vagy fia, amikor már végképp nem talál más megoldást az unalomba való belehalásnál. A bejegyzés képei sajátok, valamint az ötleteket nagyrészt úgy szedtem össze, hogy magamat is motiváljam, hogy csináljam, amit szeretek és szeretnék, de igyekeztem több oldalról is összeszedni a felsoroltakat.

A szerelem és a párkapcsolat csodálatos lehet, pozitívan tud hatni az emberre. Kivirul, ragyog kívül és belül is, látszik, hogy teljes és boldog. Azonban vannak olyan emberek, akikkel a párkapcsolat csak az elején ilyen, aztán pokollá változik - és nem, nem arra gondolok, amikor testi bántalmazásba torkoll minden veszekedés. Arra gondolok, amikor az egyik fél lelkileg tartja fogva a másikat, nem hagyja érvényesülni, meg akar neki szabni mindent. A saját tapasztalatom pedig azt mutatja, nem menekülünk ezekből, mert szerelmesnek tartjuk magunkat, úgy érezzük, nem szabad, és félünk attól, hogy boldogtalanok leszünk. Pedig nem kellene félnünk kilépni az ilyen kapcsolatból...

Mostanság sokat gondoltam a témára, no meg arra is, hogy érdemes lenne e erről beszélni. Főleg Chester és a One More Light klipje az, ami ismét előrébb lendítette bennem ezt az egészet, hogy márpedig igenis le kell ülnöm, és el kell mondanom. Mert a depresszió nem egy olyan állapot, hogy nincs kedved soha semmihez, és csak fekszel az ágyban sírva. Ennél sokkal összetettebb. Az emberre meg a semmiből is rájöhet, hogy véget akar vetni az életének... vagy éppen az, hogy véget kell...

Az elmúlt időszakban beszereztem jó pár olyan sminkterméket, amik az új kedvenceim lettek, és kicsit át is alakult a sminkelési rutinom. Vagyis az alap sminkem, a használt termékek, stb. Még mindig nem sminkelek minden nap, főleg nem szimpla hétköznapokon, de ha mégis, és nincs kedvem túltolni, akkor az alábbi termékeket használom plusz púdert. Azt szeretném még elöljáróban megjegyezni, hogy csak a saját tapasztalataimat írom le, tehát lehet, hogy valami nekem bevált, másnak azonban nem - és ugyanez pepitában!